Kislány koromban úgy képzeltem, egyszer ha felnőtt leszek, kiskosztümben fogok dolgozni járni. Hát, ez nem jött be… Főleg a lányaim nagy bánatára, akik csillogó szemmel nézik az oviban a „rendesen dolgozó”, csinos anyukákat.
Nekem csak egy magassarkúm van, idejét sem tudom, mikor volt a lábamon utoljára. Magamnak már beláttam azt hiszem, hogy én nem az a „felnőtt nő” vagyok, aki napi szinten csinibe vágja magát, szépen sminkelve, beszárított frizurával indul munkába.
De. Én is munkába indulok jó esetben minden nap… És itt jön a bejegyzésem címe a képbe:
Otthonról dolgozni anyaként?!
Sőt, emelek a téten: Saját vállalkozást működtetni a gyerekek születése után?!
Naja…
Hogy érthető legyen, miért is buggyant ki belőlem ez az írás, íme néhány „kedvenc” kérdés, amivel az elmúlt években találkoztam:
Lássuk az őszinte válaszaim:
Nem, nem megyek vissza dolgozni, mert a nagyobbik lányom egy éves kora óta folyamatosan dolgozom…
Nem, legkevésbé jut időm sajnos a lányoknak (vagy magamnak) varrni, mert a saját ötleteink kerülnek a sor végére, amit még szinte sosem értem el.
Nem varrogatok… Dolgozom. Mit is? Tervezek, szabásmintát szerkezetek, anyagokat szerzek be, amit megelőz jó sok kutatás, hogy valóban azt és olyan minőségben kapjam, ami jó is lesz, aztán valóban varrok, majd fotózok, posztolok, hirdetek, reklámozok, eladok, számlázok, csomagolok, megrendelőkkel egyeztetek, csomagot adok fel, reklamációt kezelek vagy örömteli visszajelzést fogadok, és kezdem elölről… Nem varrogatok.
Igen, csinálom a babacuccokat és még mellette millió mást is. Cégekkel állok folyamatos munkakapcsolatban, akiknek szerződéses kötelezettségem időre teljesíteni, csapatot koordinálok egy másik komoly projektben, suliba járok, képzem magam, új termékeken agyalok, és folyamatosan bővítem a termékeim körét, sőt néha vásárokat is szervezek. Így már nem „csak” babacuccokat varrok.
Bevételt? Termel(ne). Ha tudnék annyi időt beletenni, amennyire egy ilyen vállalkozásnak szüksége van. Ugyanis vállalkozóként ha én kiesek, nincs bevétel. Helyettem egyik részfeladatot sem csinálja meg senki más, nincs helyettesem. Ha nem jutok be a műhelybe, vagy nem tudok rendszer szinten a marketinggel foglalkozni, behal a vállalkozás. Annyit tudok kivenni belőle, amennyit bele tudok tenni. Már egy ideje leállítottam az egyedi rendeléseket, mert iszonyúan égett a fejem, hogy folyton mentegetőznöm kell, miért nem tudom időre teljesíteni. Szóval marad(na) a készletre gyártás, webshopban árusítás, üzletekben viszonteladókkal árusítás és a vásárokba járás. De készlet nélkül ez sem megy… Reklám nélkül sem.
Minek tanulok? Hm… Mert hiszem, hogy a fejlődés visz előre! Tanulok, hogy jobb legyek, hogy jobb termékek kerülhessenek ki a kezemből. De ez is sok idő és energia. És nem, nem tanfolyam. Szakképzés. Két éves, aminek szakvizsga van a végén, időközben pedig sok-sok feladat volt, amiket el kellett készíteni, leadni (időben). A vizsgák pedig még hátra vannak. Tanulok, mert a tudást nem veheti el senki!
Néha nagyon elszomorodom, hogy valóban ennyire nehéz átadni/megérteni, hogy nem feltétlenül buli ha valaki saját vállalkozásba kezd. Nem otthon ülünk és lógatjuk a lábunk, pörgetjük a közösségi felületeket. Tisztában vagyok vele, hogy sok vállalkozó nő, édesanya közt igazán szerencsés vagyok, amiért legfőképpen egy személynek lehetek hálás, a férjemnek.
Ő hisz bennem, támogat, és az ő segítségével sikerült eddig talpon maradni. De fogalmam sincs, hogy meddig még. A vállalkozói létben egy biztos, az van meg, amin már túl vagy! Sosem tudhatod, mit hoz a jövő, így nem sok esély van hátradőlni!
Sajnos a mai gazdasági helyzetben pedig pláne azt látom, hogy sorra adják fel szuper nők az álmaikat, mert a társadalom/a világ, nevezzük bárminek, ellehetetleníti őket.
Néha nagyon elgondolkodtató, hogy inkább keresek egy munkát, amit (ahogy jó sokan sajnos) lehet utálni, de van benne olyan, hogy munkaidő vége…
Félre ne értse senki, imádom a lányaim, és a munkám is! Tudom, hogy anyaként igenis komoly felelősségem van és feladataim, amike nem háríthatok másra. A munkám pedig a szenvedélyem, és örömömet lelem benne, pláne ha csinálhatom is!
Egy válasz
Hajrá Kinga, Anya és Vállalkozónő!!
Becsülnivaló amit, ahogy és amennyit csinálsz. Nekem követendő lendületes példakép vagy 🙂
Ölelés!